DESESPERANÇADAMENTE

O homem afinal alcança
Triste, plana, úmida areia,
Olha em torno pensativo e,
Prudente, só assente, nada espera.

Eu também tento olhar em torno
Assim, levemente, sem enganos.
Prateado sussurro de foice
Brinca entre as folhas dos álamos.

No galho do nada pousa meu coração,
Pequeno corpo mudo treme,
Cercando-lhe estrelas se chegam
E assistem, assistem mansamente.

REMÉNYTELENÜL

Az ember végül homokos
Szomorú, vizes síkra ér,
Szétnéz merengve és okos
Fejével biccent, nem remél.

Én is így probálok csalás
Nékul szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
Játzik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
Kis teste hangtalan vacog,
Köréje gyűlnek szeliden
S nézik, nézik a csillagok.


József Attila - tradução de Chico Moreira Guedes