Bodas no campo

O contrabaixo grunhe: nota estranha,
na qual o sino roto se emaranha;
cães ladram para a lua e, à beira oposta
do lago, as gralhas grasnam em resposta.

O baixo grunhe, a moça vira esposa,
a vida aqui não é dúbia ou jocosa:
bebem o vinho, surram a parceira
e suam a manhã e a tarde inteira.

No inverno o mundo pára e o breu imenso
das longas noites baixa seu silêncio,
homens são ursos, dormem resmungando.
Os homens dentro e, fora, cães em bando.

O baixo grunhe, a lua murcha, o vinho
se acaba na garganta do padrinho,
o céu se acinza aos poucos e, defronte,
a Morte ceifa agora no horizonte.



Tápai lagzi

Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang,
Beléjekondul a repedt harang,
Kutyák vonítanak a holdra fel,
A túlsó parton varjúraj felel.

Brummog a bőgő, asszony lett a lány,
Az élet itt nem móka s nem talány,
A bort megisszák, asszonyt megverik
És izzadnak reggeltől estelig.

De télen, télen a világ megáll
És végtelen nagy esték csöndje vár,
Az ember medve, alszik és morog.
Benn emberek és künn komondorok.

Brummog a bőgő, elhervad a hold,
Fenékig issza a vőfély a bort,
Már szürkül lassan a ködös határ,
És a határban a Halál kaszál…


Gyula Juhász - Tradução Nelson Ascher